Szárazdokk
A víz illata, mióta eszedet
tudod. Napjaid mégis part fövenyén.
Peregnek. Lábujjaid között homok-
szemek. Néha feltűnik egy vitorla
a horizonton. Ilyenkor felsejlik
még a gyermeki vágyakozás: hányszor
képzelted magad a fedélzetre, s épp
a kormány rúdja mellé. Most nincs merszed
szemügyre venni lassan tűzifává
korhadó hajódat a hervasztóan
reménytelen örökös szárazdokkban,
amivé sufnidat kinevezted. Már
álmaidban sem szállsz vízre. Egymásra
torlódnak napok, hónapok, évszakok,
évek, akár hullámok a tavon, és
összeér minden egyetlen eleve
beteljesült várakozássá. Egyre
rövidebb karnyújtásnyira a túlpart.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-06-13 03:34:07
Utolsó módosítás ideje: 2016-06-13 03:34:07
