Könyvek, könyvek és nők

Csak könyvek, könyvek és nők: ennyi elég
feszegetni a köznapok vasketrecét,
és mégsem, sosem tudhatok eleget.
S mégis, mégis egyedül vagyok veletek,

a varázsban, mit úgy emeltek körém,
takaró alatt, vagy az utca nyers kövén,
hogy észre se veszem, úgy zártok bele,
talán, ha sejteném se törődnék vele,

csak szédítsetek, csak higgyem, hogy láttok,
csak forrjon, sisteregjen az a zsarátnok,
legyetek hűs tenyér, csend is, ha nincs más,

a pupillában tünde, eleven izzás,
hűljetek szemeim csarnokvizébe!
S tartsatok akkor is, amikor már én se.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-04-27 23:16:38
Utolsó módosítás ideje: 2016-04-27 23:16:38