sóhajtani kéne de félek
szakadna a szív s a lélek
lehullnék mint levél a sárra
hol könnyeket nyel a barázda
melynek mélyén már bomló tetem
ifjúság barátság szerelem
lép az idő talpa eltipor
s hogy lettem voltam valamikor
majd nem emlékszik senki se rám
hogy volt néhány lázas éjszakám
mikor az ölelésbe haltam
feltámadni akkor sem akartam
