Te Atya ég, János

a beteljesült természetességgel
figyeli a gólyák párzását, ahogy
Juli is kezd újra hinni a gólyamesében,
pont amikor elfolyott a
magzatvize, amikor Jánosban eltörik
valami, aminek esélye
sincs az újjászületésre, mint ahogy
a már kiszáradt pillanatragasztó
tubusa is felidézi benne a
vén tapasztalat átültetését egy
másik iskolapadba, aminek meg
rövidebb a jobb hátsó lába, akár
a messzeségnek, ha haza menekül,
hogy majd mindenestől kitegyék a szűrét.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Műút, 2015
Kötetben: Külön bejárat (Dunaszerdahely, 2015)
Kiadó: Media Nova M
Feltöltés ideje: 2016-02-22 13:14:26
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-22 13:46:50