Nekem
Nekem
elég a hely, ahol ültél,
egy hajszál, kifosztott matrac.
Mintha
tartoznék az életemmel:
mellettem mindig maradhatsz.
Rám már
a varjak se vigyáznak, a
nagy, októberi esők se.
Ólmos
esővíz folyik hajamra,
elárvult szemöldökömre.
Üres
bogárpáncél mindkét szemem:
nélküled olyan kihalt, vén.
Ölelj
át. Az ősz háborús halott,
egy keresztüllőtt krizantém.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Hitel Folyóirat, 2013/9
Feltöltés ideje: 2016-02-22 10:27:08
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-22 10:27:08
