A Déli Dagály és a Kémikus
A periodikusan visszatérő, kötekedő Déli Dagály tölcsére
Az ősi fák tüdőszín lombjai közé ékelődött
Az éles eszű Kémikus meglepte a tengerparti tömeget
Elégette magát és saját tudományának tárgyává változott
Miközben elmosta a visszavonuló áradat
Maradványait mindmáig nem vetette partra a tenger
Az idő múlásával csak egy lapockacsont fűrészfogú árnya
Vált láthatóvá a fenyegető parti sziklák alatt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Műhely, 2002/2