Vöröslő pofám az égre emelem

Csak próbáljatok meg száz gyilkos kötéllel,
de egyel ne: Hogy értelmetlenül éltem.
Köpök rá, hogy nyakamon hogy dagad az ér el,
lábamon hogy kel a szörnyű vérem...

Kössetek ki és elhúzom a Világot !
Ti szerencsétlen kutyák !
Míg szét nem marna a fogak, vagy fágok:
Én ordítom: Tovább, tovább, tovább !

Ha kell, ezt az egész béklyót,
- e lábamra kötött Földet - eldobom veletek !
és majd átkozom az egész kurva krédót,
fegyelmetek, s kegyelmetek...

Velem már nem teszitek meg !
Engem már egy tanár, egy vezér
egy szervezet, egy gépezet
nem fog jobban alázni senkinél...

Vöröslő pofám az égre emelem
és lerúgom végre e bolygót.
Nézzétek, nézzétek mennybemenetelem,
ti drágán szülött, olcsók...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-08 20:50:06
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-08 20:50:06