Vádirat
Mint egy vádirat, olyan, ha megvirrad,
bánt a fény, s te bántod önmagad,
álmokban hagyott reményed semmi,
ágyad üres ,szívedben sincs senki,
felöltözöl, a lepedőt tenyérrel vasalod,
indulsz a napi vesztőhelyre a múltat hagyod,
lépsz, tarkódon a hétköznap puskacsöve,
lábad alatt elfogy az út kopott macskaköve,
és oda érsz, hol vége mosolynak, dalnak
és belehalsz a mába, s a tegnapok szavalnak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-02-01 08:31:16
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-01 08:31:16
