Ragaszkodék

Naómi két menyének
Így szólt, hátha mennének:
- "Ki-ki anyja házához
Mehet haza akár most.
Irgalmasok voltatok,
Az Úr adjon jobb holnapot!
Nyugalmat bár lelnétek,
Ha új férj mellett kelnétek."

Búcsúcsókon a két leány
Keservesen sírt, hogy ne már:
- "Veled megyünk haza, hozzád,
Vállaljuk a néped sorsát!"

- "Menjetek csak lánykáim,
Nem lehettek mátkáim;
Fiakat én hogy vegyek,
Hisz' férjhez én már nem megyek!
Van medve a Mátrában,
Ne várjatok pártában!"

Sírtak még egy sort a lányok -
Oka nem kincs volt vagy bálok.
Az egyik rendes, másik szent,
Az egyik végül haza ment.
Ruth a másik viszont maradt,
A meny anyósához ragadt.

- "Nézd, a másik visszatért,
S megértem én jól, hogy mért:
Más volt népe, istene,
Mehettél volna vele!"

Ki Istenhez megy, van Rá kedve -
Mondta tehát Ruth már erre:
- "Ne unszolj, hogy hagyjalak,
Elfussak, s ne tartsalak,
Mert amerre mész Te - én is,
Veled találjon az ég is.
Ahol megszállsz, ott alszom,
Harcodat hordom arcon -
A Te néped az én népem,
Istenedet én is kérem,
S hol meghalsz majd,
Én ott halok,
Sírt is melletted kapok:
Úgy tegyen az Úr velem,
Hogy halálomig légy velem!"

(Ruth 1:8-17. után szabadon)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-28 07:47:27
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-28 07:47:27