Az eperfa alatt

bokámnál kiégett fűcsomók

ülök a ház előtti padon
vagy csak gondolom

holnap összekötözöm a retket
és a zöldhagymát
kifejtem a borsót
vízzel töltött dunsztosüvegbe
gyűjtöm a krumplibogarakat
kitakarítom a tyúkólat
fölsöpröm az udvart
és számolom a napokat
figyelem mikor jönnek értem

csend most olyan mint a kút
fedetlen
arcom tükörképe nem válaszol
de látom a vízen
a fönn szálló repülőgépet
átlövi csíknyíllal az eperfa ágait
minden bennem volt már régen
a boldogság és bánat is
csak folyton egymásba kenődtek
mint lekvár a vajas kenyérbe

holnap is itt ülök
a ház előtti padon
tudom

és nézem ezt a száraz fűcsomót






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-25 17:58:47
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-31 20:28:54