impotencia
a nagy költő nem tud verset írni
rakosgatja a szavakat
végtelen számú variációkban
arra számítva
maguktól összeállnak egésszé
alig eszik
éjszakái töprengéssel
kétkedéssel telnek
nem jönnek a gondolatok
ül egyedül a sötétben
bármit tesz
az a tehetetlenség érzését növeli
régi verseit olvassa
járkál lefekszik
összefolynak a napok
minden szóba belekapaszkodik
de folyton megakad
már könyörög az isteneknek
semmit nem értve
zúg a feje az ürességtől
a haláltól se félt ennyire
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-01-24 10:13:13
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-24 13:25:21
