Csalfa láng

Lenni annyi adatott minekünk,
mint egy földi pici csalfa láng.
Rózsaszínen bujkál benti fényünk,
csiklandozó nap mosolyog ránk.

Eső mosta macskaköves úton
abroncsba zárt ég a szemgolyó.
Odafelé és visszavivő úton
körforgás a létünk: holt folyó.

Örvénylik a part távoli képen,
lélekhordalék a kikötő.
Kifakult rózsa virít a képen -
éles tüskéje fenyegető.

Megtépett vágyaink temetője
kőkoporsót álmodik fölénk.
Szirmait szétszóró rózsa tője:
hegyes tőrű bozótja sötét.

Lenni annyi adatott minekünk:
földi létünk pici csalfa láng.
Viaszkönnyet csöpögtet miértünk -
sírunkon még fellobban a láng .






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-05 11:26:03
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-05 13:40:33