Megkésett udvarlás

1.
A tömött autóbuszon
fiatal bokája fehérlőn kacsint rám
piros cipőjéből.
Félszegen mosolyog.
Zavartan nézek félre,
de érzem, hogy figyel.
Kétségkívül flörtöl velem.
Hallom a pimasz kuncogását.
Az adrenalin bátorítóan áramlik
megfeszült tagjaimban.
Képes lennék a kabátok és koszos
farmerek közt végigcsúszni a büdös
hányásszagú
padlón miközben a pesti utca úgy rázza
össze a busz
utasait, mint Sándor a salátás tálat.
Képes lennék elverekedni magam
addig az ülésig
csak hogy
csókkal köszöntsem és piros
rózsát dobjak elé.

2.
Másnap egy fülledt padlásszobában,
eldőlt sámli fölött himbálózik.
Én letérdelek és megcsókolom
a még meleg lábfejet,
de soha nem leszek képes
megbocsátani magamnak
gyávaságomat





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Prae , 2011/3
Kötetben: Térkép helyett (Budapest, 2014)
Kiadó: Magyar Napló Kiadó
Feltöltés ideje: 2015-12-19 23:48:33
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-19 23:48:33