Kérdéseim

Érdemelhetnék már egy kis édeset,
megkaptam részem a keserűből,
ha az nevet, ki utoljára nevet,
miért nem hallok jó hírt senkitől?
Gördülő kőre nem tapad moha,
aki jót akar, az nem mostoha.

Miért kérdezem még önmagamat is,
pedig tudom, nincs igazán válasz,
amit megtudhatok, az úgy is hamis,
vagy csalás, ami nem lehet támasz,
öngyötrés az, mindig mindennapos,
megnyugvást míg élek, sohase hoz,

pedig hogy vágyom a csendes napokat,
bölcs semmittevést, a hitet-adót,
aki, ha tenni kell, sosem halogat,
nem cseréli ő hasznosra a jót.
Ahol életnek másik vet véget,
értékesebbé válik az élet?

Kérdések, melyek nyugtalanítóak,
megjelölik a lábam nyomait,
hány év van hátra, és vajon hány hónap,
amíg bátorkodom kérdezni itt?
Belefáradni sohasem lehet,
megérdemelnék egy kis édeset.
2015. december 17.  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-17 12:00:17
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-17 12:00:17