Kígyógondolatok

Isten mérgezett almát nem dobott!
Jönnek kígyógondolatok, gondok.
Kézbe kellene venni az útmutatót -
forgatni az iránytűt: isteni szót.

Próbára tettek a mindennapok,
és mert Ő a jó, csak rajtunk áll,
mire hajtjuk fülünk a tolvaj éjben.
Bár ahogy írom, magam sem értem,
miért olyan vak szenvedélyem, mért
vonz a tilos, és mért rossz, hogyha jó.

Ehhez ért csak az ellenségem:
köpködni az örökségemet,
hogy torz vágyai rabjává tegyen –
gondolatomat megzavarva,
és elessem a kísértéseken.

Tiltott gyümölcs, én megtagadlak!
Bár zamata csurran a bűnnek,
kéje édesen kecsegtet,
arca hamvas barack, méz a csókja,
szeme kékje: lelkek bódítója,
de benn féreg lapulva vár, arcán grimasz,
hogy lépre csalhatott a pimasz,
míg járvány a bűn, és halál a bére.

Mit Isten készített, utálattá teszi;
azt higgyem, a szomszéd barma
a zöldebb füvet eszi, míg
én maradok hoppon számkivetve,
és kutya vacsorája legyen az este!
Érezzem magam árván az ágyban,
vérezzek el egy férfiért kegyetlenül,
ki másnak a férje, még ezen felül.

Isten mérgezett almát nem dobott!
Ha jönnek kígyógondolatok, gondok,
tudd: Aki vágyaid fullánkját kivette,
bűnök, fájdalmak és kísértések
közt - ment a keresztre.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-15 11:31:01
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-21 18:37:00