Engem szeret az Isten

Nagyon szerethet engem az Isten,
mindig időben, bizonyosság ez,
mikor senki sincs, aki segítsen,
bátorítóan rózsafűzért tesz

fejemre, mert kiválasztott engem,
hogy ismerjem meg és kövessem őt,
munkában, játékban, szerelemben
számíthatok rá, akár ezelőtt,

pedig ezt már meg sem érdemeltem,
visszaéltem jóindulatával;
egy rosszul világított teremben
(mint mikor a naív többet vállal)

erőmön fölül vállaltam mindent,
nagyobb csoportban ipiapacsot
kezdtünk játszani, s amíg hunyni ment,
és számolt lassan, lelkesen, hogy ott,

jó búvóhelyeket találhassak,
volt időm a kutatómunkára,
minden zúgot titkoltam magamnak,
és felmásztam egy közeli fára,

de lejönni már nem tudtam onnan,
bőgtem, míg apám utánam mászott,
s mint egy fogoly a paradicsomban,
követeltem az Isten-világot.

2015. december 8.  





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-08 04:02:17
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-08 11:37:44