Kopott gomb



Csak kopott gomb vagyok, képzelt cérnaszálon,
didergő világban egy télikabáton,
ha kell kigombolnak, és be hogyha fáznak,
nem vagyok csak kellék ennek a világnak.

Lezuhanni vágyom, porban elgurulni,
pókhálós sarokban csend hangján aludni,
elszakadt cérnaszál nem lenne csak emlék,
nincs már a világon semmi miért lennék,

ujjak közt újra gomb, akit kihasználnak;
hiányozna  cérnám, legszebb a világnak.
Szívem közepébe szép fekete szálak,
gyönyörű érzésként vissza visszajárnak,

vágyott cérnaszálam, te tartasz még engem,
nem húzol magadhoz, hagyod, hogy csak lengjen,
ez a megkopott gomb, aki arra vágyik,
fekete cérnaszál ringassa halálig.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-11-26 22:19:05
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-26 22:19:05