nihil mutans (átírt)
derengni kezd az éjszaka,
párnádba álmok gyűrődtek.
a gyönyör áspiskígyói
már combodra tekerődtek.
magzati pózba görnyedve
véreresre karmolod magad.
kint tisztul a kert tüdeje
kelő nap vérzi a falat.
felrobbant szupernóva vagy,
tested szétszórva az űrbe’.
sóvárogsz, sosem érsz haza,
bár gyászod virradat űzte.
álmod karján lógsz védtelen,
lélegzeted visszatartva.
szorítod rögeszméidet.
szerelmes leszel magadba.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-11-17 14:34:43
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-18 07:47:00
