B.M.-nek

Elmémből érdesen jönnek a szavak,
vagy én teszem - szűrőtlen alak, durva hang -
hogy ami jő - közöm se legyen hozzá,
csodáljam, mint egy barnult ikonosztáz
füstmázolta szentjeit - foltos szavaim,
mik képet töltenek félve az űrtől,
telebeszélik az adott teret, s panaszkodnak:
az ezen túli vajon van-e, s ha van, hol lehet?
Belátással voltam tele, s a szélsőségben
kerestem Istent - most futnék kifele
s nincs idebenn. A keresés gesztusa
kevés vigasz, nem válogatom a barátaimat,
s cinkosom nincsen, olyat se találok,
ki beárulna; nagy hitkérdéseknél
a píárral foglalkoznak, s megélnek
gazdaságilag.
Régi kedves eszméim, merre vagytok;
a tisztaság nem választás - adott vagy
elragadott; a kő-lét, a bolond, vagy a gyermek
miféle kísérlet, nem élni, olvasni is nevetséges.
De mégis, jöjjetek szavak, kaparósak,
foltosak; keretezzétek, ahova
magam is lenni igyekszem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-10-26 20:57:08
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-26 20:57:08