kaméleon (1/ jav)

illúzió csupán az égbolt kéksége
a reményt a kerozin rég beköpte
trágárság a szavak ellenértéke
torkunkban csak szódudvák nőnek
bemocskolva minden igazi ünnep
rozsdás sebek borítják a testünk
szürkeállományunk észbontóan szürke
csalódásainkat kellemessé tettük

lelkünk valami értékállót keres
vagy felszíni szép színe-változót
mely jóval csillogóbb távlatokat fest
és minden elképzelhetőnél vonzóbb
folyton csak az ördöggel parolázunk
ki képzetünknek illúziókat ad
táncunkat vele a halálig rázzuk
bár sebeinket rejti bőre alatt

az emberiség forrongó testét
más-más mozgatórugók hajtják
a régi cégtáblán még friss a festék
de már fújják az újabb mantrát
a díszegyenruhákon szép rendjelek
jelzik a folyton változó külcsínt
de belül minden ósdi és megrekedt
a hüllő húsa unalomig bűzlik






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-10-12 14:29:50
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-12 15:36:49