A vége felé


Lábnyomokon lábnyom.
Teszem a tőlem telhetőt,
Mentem a megmenthetőt,
Parkettát a régi teremből,
Vastalan talapzatdarabot
Valaha volt iskolámból.

Lábnyomokon lábnyom.
Pörgő idő láncreakciója
Gőzölög át az agyakon.
Közrabokkal bontatnak
Alapot. Kínlódnak vele,
Túl erős az öreg beton.

Lábnyomokon lábnyom.
Sír a fém az évtizedekre
Készült anyagon. Sírnak
A melósok is, hiszen az
Ő nyomaikat is, életük
Alapelemeit is őrzi e kő.

Lábnyomokon lábnyom.
Vakolaton vakolat. Hulló
Mázak mögül hiányzik az
Anyag. A mostani kirakat
Alatt, Kongó vetített képei
Vakítanak agymosottakat.

Lábnyomokon lábnyom.
Túlhevített nyarainkon
Csontváz kukoricákon
Elszenesült egértetemek.
Ők legalább nem vesznek
Már rémuralmat a házon.

Lábnyomokon lábnyom.
Fehér izzású nappal után
Visszahűl estére az utca.
Emberzaj kering a térben,
Ajtók csapódnak, s vihogó
Szavak úsznak el az éjben.

Lábnyomokon lábnyom.
Közverejtékkel lerakott
Járólapok nem bírnak ki
Újabb ötven évet. Az idő
Pergő levélszőnyeg a tájon,
Lábnyomokon lábnyom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-10-08 11:49:21
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-08 11:52:08