Százéves háború
Nem kell már sokáig emeletet mászni,
mert majd az angyalok fognak rám vigyázni,
irányítanak, ha kell, el ne tévedjek,
s a kijelölt úton, jó irányba menjek.
Volt már életemben ilyen elképzelés,
de én makacs voltam, s maradt a szenvedés,
s ha odaát már nem lehet akaratom,
nem az lesz a kérdés, hagyom vagy nem hagyom.
(Gyakran megbocsátok, ha szükséges, másnak,
de magamnak soha, akkor sem, ha fájnak
önérzetemre mért ökölcsapásaim,
s nem gyönyörködöm az ősz festett tájain.)
S ha szenvedélyem ölne, kisebb veszteség
ér, mintha szenvedélyem venné el az ég,
amíg élek, sokat harcolok magammal,
százéves háború, míg születik a dal,
vállalom, csak nehogy előbb véget érjen,
hosszú legyen a harc, mindig ezt remélem.
2015. október 3.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-10-07 05:09:04
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-07 05:09:04
