Írom elavult énekem

Végre már el kell döntenem,
mi a célom azzal, hogy élek,
kevesebben jönnek velem,
kottát, szöveget nem cserélek.

Írom elavult énekem,
és régi hangon dúdorászok,
már annyit vétettek nekem,
s elgáncsolnak, ha nem vigyázok.

Lesem a gondolatokat,
a ki nem mondott szavak százát,
már nem vitatkozom sokat,
a belenyugvás csendje jár át,

vihar után langy fuvallat,
élni akarás maradéka,
sírkövön csillogó harmat
a lét örök bizonyítéka.

Hangokat hall, képzelődik
szorgalmasan a sebzett lélek.
Nyugalmamat álmok őrzik,
megköszönik, hogy mégis élek.

2015. szeptember 30.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-09-30 18:23:33
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-30 18:23:33