Utolsó tengerpartom

Ezüst homokon állok.
Indulok. Szél fúj.
-  előre, előre –
Vágyaink kék-narancs tengeröble
messze van és libben tovább.

Ezüst homokon futok.
Velem fut. Szél fúj.
- előre, előre -
Hitetlen álmaink kék-narancs tengeröble
messze megy, nem látom többé talán.

Ezüst homok. Állok.
Elfut előlem. Szél fújja.
- előre, előre –
Elmúlt álmaim gyönyörkék tengeröble
narancsfelhőivel süllyed…s már nincs látóhatár.

Homok. Ezüst. Kék. Narancs.
Ott álltam!! Szél fújt!
(Előre? Előre?)
Sós íz. Tenger. Enyém volt. Nincs már.
Elfutok. Örökre.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.