Megrekedve
Mióta elbocsátottalak magamtól,
minden megnyilvánulásod zaklatásnak veszem.
Már nem félek az egyedülléttől,
jobb nekem így, mint bármikor volt veled.
Elhitetted, hogy a változás ujjcsettintésre megy,
mégis odajutottunk, ahol elkezdtük az elején;
legfeljebb a rumosüvegeid cserélted le
egy másfajta pótcselekvésre: hit helyett
seftjeid cégtábláinak vallásos átfestésére.
Már nem vagy ott, ahonnan elindultál,
és sajnos ott sem, ahová érkezned kellene.
Ha félúton megrekedsz, ne hibáztass engem,
ne varrd nyakamba a tehetetlenségedet!
Nem vállalok felelősséget a tetteidért.
Nőj fel egyedül az előtted álló kihívásokhoz!
Mert mióta elmentél, mindent zaklatásnak veszek
tőled, és nem venném lelkemre a lelkedet.
Az istenért, állj ki végre magadért!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-09-09 06:56:26
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-09 06:56:26
