paradox
kortalan társam volt egy kortárs festő
dadaista módon dadogta törte a nyelvet
persze franciául perfektül tudott
nyelvérzéke nemcsak engem juttatott
csúcsra de őt is fellegekbe röptette
mikor elvitte egy párizsi kiállításra
ritmikát csicsázó képeit nyögte a szem
amíg befogadni képes volt a látványt
szerettem ezt a civilizált barbárt
életem legnagyobb tévedése volt és
mégis a legtöbbet lendített sorsomon
mert az élet már csak ilyen: paradox
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-09-08 11:24:33
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-08 16:24:07
