Visszaloplak

Ma visszalopom rólad-álmom.
Mint ki végső kétségbeesésében
mentsvárat keres a szerelemhegy
sziklaszirtjén – mert szerettelek.
Feladjalak? Feledjem közös lépteinket?
Valljak minden szót kárnak és szemétnek?
Minden könnyet elfolyó esőcseppnek?
Kezemmel semmit markolászok
megragadni a semmi-álmot.
Lassan szétfolyunk az idő karján
az elmúlás ólomtengerében.
Jaj, ne menj, ne menj még, kérlek!
Visszaloplak, egy kicsit – mindörökre.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-08-26 13:33:44
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-26 13:39:12