Épp ma nem nyit
Mint csillagködök pontjai,
egymásba folynak a fények,
akár az elme gondolatai,
csapkodnak, mint a lélek,
ellenőrízetlenül talán,
vagy egy transzcendentális sugall,
(egy virág most nyílik ki a fán)
s távolból ide hallik a dal,
nem tudom, ki és mit énekel,
azt sem, vídám vagy szomorú,
és miért néznek az égre fel,
most ért véget a háború?
Magamról sem tudok sokat.
Időutazás az egész?
A tudatlan ember bólogat,
csak az nem, aki meghalni kész
vagy születni, nem lehet
felelőtlenül tudni semmit,
gyereket szül vagy talán temet.
A menny zárva van, épp ma nem nyit.
2015. augusztus 19.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-08-21 18:22:27
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-21 18:37:09
