hamvadás

alkony-sárgán fest az égbolt
szakadozik a horizont
réssé szűkült szemeimben
még délibábként harcolsz de
már rácsokba rendez az elme

valami verssé omlasz bennem
üszkösödsz mint a gyertyacsonk
megfakul markomba gyűrt arcod
halvány rézkarc vagy vérszegény

kiritkulsz belőlem mint a csont
elkopsz mint utak lábam alatt
alvadt álommá kocsonyásodsz
feloszlasz mint a szivárványok

lassacskán kiégsz belőlem
elparázslasz mint a remény







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-08-17 18:51:11
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-19 12:59:00