Szóda és a lőre-bor


Az öröklét nem ad vissza semmit,
mit adna vissza egy nemlétező,
ugyanarra a nótára pendít,
s csak fele vagyok, a többi ő.

Csak fele vagyok a megszokottnak,
a megszokásra sem volt sok időm,
éveim fölött vágyak robognak,
kopár szelek zörgő háztetőn.

Kopár szelek nyikorgatják bátran
az egymásra csúszó ígéretet,
igazítom, mert rámdől a sátram,
én már magamért sem felelek.

Mindig voltak olyan jóakarók,
akiknek nem hittem sohasem,
elválasztják a rosszat és a jót,
míg ezekből együtt kell nekem,

vegyesen, mint a szóda és lőre-bor,
ezekből volt nyakló nélkül is,
ébredni szerettem pirkadatkor,
a reggeli dal ne legyen hamis,

valódinak indult minden ének,
és lelkesedve adtam mind elő,
ma már nótát akkor sem cserélek,
ha recseg az égő háztető.

2015. augusztus 12.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-08-12 05:25:48
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-12 05:25:48