versszomorítás

Szerelmes voltam, volt ilyen párszor,
és nem érdekelt,
mondtad már hányszor a tekinteteddel,
mi lesz a vége.
Fényképet kerestem
magamról, régit, egy ócska dobozból,
amiben mindig is álltak,
és a sajátjaim régóta vártak
egy ismeretlenre, aki nézi majd meghatva,
nevetve, hogy éppen a kiságyban
játszok vagy sírok,
hogy ilyen is voltam ,
szőke és bongyor angyal, freskónyian kerek,
te nem voltál szép gyerek.
miért akarod, hogy lássa?
kérdezted akkor,
máig sem értem, de a falon nem álltak meg az órák,
a légy a függöny mögött nem esett össze holtan,
eltelt egy évszázad, míg halkan lélegeztem ,
és a pityergő kislányt magamhoz karoltam.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-06-12 18:16:00
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-13 21:28:27