Még megtalálhat

Napsugár-eresztéken az idő
elcsorog lassan, s bennem kinő
egy kert, hol virágok térdepelnek:
hervadók, szépek, énekelnek.
Fáj most az öröm és minden szó,
elillan a kézzelfogható:
a nyugvópontról kibicsaklik
életem, hangommal el-elcsuklik.
Múlttá fogy a jövő és jelen
távolodó szerelvényeken.
Ámokfutásaim bevégzem,
és megtérek majd, ha az Isten
nagylelkű lesz hozzám, (ezt hiszem).
Bár ha jobban belegondolok,
a földön csak egy utas vagyok,
s mi elveszett, még megtalálhat
ott, hol a fény felé ballagok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-04-22 17:44:44
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-22 17:44:44