Nélküled
Közös sorsunk: az alkotás mezeje.
Hová visz gömbdimenziód kereke?
Parttalanul gurulsz a messzeségbe.
Fogd meg a kezem, keresztezd utam!
Lassan kiszáradóban a kutam...
Adj edényt, hogy merítsek belőled!
Te öntözted reménnyel a kertem.
Ihletet tőled üdvözülten vettem.
Bilincsbe ver a nálad-nélküliség,
Magánytüzemtől versbozótom kiég.
Kóválygok, kereslek dzsungelekben,
Darwin kertjében majommá lettem.
Kiálts, hogy ne legyek már olyan árva!
(Bár, magam jutok csak feltámadásra)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-04-22 16:44:55
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-22 16:44:55
