déli krónika

Sanyi bácsi családunk régi megbecsült barátja
anyáék gyakorta bíznak rá
a velencei tó mellett kertes házában cseperedem nyaranként
figyelő szemei közelében
ő az aki megtanít vízben előre és hátra bukfencezni
a reggeleket a konyhában kávéval nyitja
feketén  issza cukor nélkül
kísérőként fél dekásokat
apró üvegek sorakoznak a sárga mosogató alatt
pálinka gyomorkeserű brandy
olcsó bort iszik napközben
élettársa horgászni jár
sokat vagyunk kettesben
kedvenc műsora a déli krónika
kíváncsi kérdéseimmel fölzaklatom
gyakorta előfordul
annyi kérdés van bennem
rám rivall
kuss legyen
hallom hangján
legszívesebben felállna és felpofozna
akkor meg bőgni kezdek
még inkább zavarom az adást
a kuss működik
összeszokunk a teraszon üldögélve
megérzi nyitnám a szám
csönd
ahogy kutyájára kiált a türelmetlen gazda
ha túl sokat túl hangosan ugat
a végén már csak rám néz
lemászom a székről
megyek a kertbe összeszedni a lehullott gyümölcsöket
előfordul  hogy Margó néni helyett
ő csutakol le zöld szivaccsal a nagy lavórban
nikotintól elsárgult ujjai kifehérednek
összeszűkült szemekkel méreget
mocskos pula
évekig sikálom magam
mindenféle szappant kipróbálok
egy nap lábára esik az emésztőgödör betonlapja
bokáján a seb elfertőződik csak nem gyógyul
megkér és elkísérem a kórházba
a folyosón üldögélek kint
nézelődöm az idős nénik között
panaszos hangjukat hallgatom
mikor kijön a doktortól
látom sápadó arcán
rossz híreket kapott
később elfogynak a hívásai
nagyihoz cipelnek át
anyáék elmennek a temetésre
én nem vagyok hivatalos
egyre csak kérdezgetem magamtól
mi volt a baj a kérdéseimmel déli krónika idején






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-04-19 21:25:06
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-19 21:26:16