Semmis kávé

Egy csésze kávé. Beletekintesz fekete tükrébe:
keresel a mélyén egy jelentést, amit nem találsz,
mégis fogságban tart. A csésze nagy, a kávé
nem ér a feléig; mi már az idő negyedét kiittuk.
Keveset töltenek kitágult terünkbe, s mire föleszmélünk
ködös álmunkból, kipárolog a forma a testből, az íz el-
illan a nyelvről, mely szavakat suttog egy vastag, szürke
zsákba. Mire felállunk, az égbolt vasszínű lesz,
s függönyt vonnak a város színfalaira. Megálmodtam,
akár a pultoslányt, amint fülbe súgja a hívószót:
semmis kávé. Már évek óta itt ülünk, ketten, s mindent,
ami ezen kívül van, csak elképzelünk. Ernyedt vég-
tagjaink kopott asztalon pihennek, s várjuk
hogy nélkülünk fejeződjön be a film,
melynek csupán tétova statisztái vagyunk, két idealista,
akik félnek magukba szívni a port, ami a szabadság
testéből szabadul fel szüntelen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-04-12 12:40:55
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-12 12:40:55