Jelek

Régen nincsenek
jelek. Intenek
apró istenek, mikor
az ajtó nyikor-
dul feljajdulnak
a nők majd halkulnak.

És már régen nincs
ember. Édenek
kihalnak, felrobbannak,
az ajtó annak
tárul fel, aki
épp eléggé valaki.

Pereg a homok
hófehér romok
közt toporog  a reggel
modern  gép hekkel
emberek helyett.
hangromok, lomok felett.

Felszíni hegek.
Fekete hegyek.
továbblépés esélye
nulla fekélye-
men kék virágok
nyílnak és piros rákok

és bolondgombák
táncolnak, rondák,
már fonnyadásra készen
teli- egészen
szöknek virágba
rózsák és hét határba

elmenekülnek
nirvánán ülnek.
A táj  ítéletidőkor
megmérhetetlen
a világszellem
különvégen hal.
  








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-03-07 11:44:11
Utolsó módosítás ideje: 2015-03-07 11:44:11