A nincstelenek császára jav.

Roskadó vállak közt szoruló üresség,
reményvesztett, csenevész tintás.
Világoskék sarokkád jár az eszében,
mert sosem fürdött olyanban még,

Hümmögve feláll az ócska plüssfotelből,
óvatosan csoszog a kerti csapig,
tv-t néz három csatorna jön be, az is alig,
se baj, úgy sem tudja kifizetni.

A szavak többsége értelmetlen-zagyva,
zavartan pislogva hallgatja,
de aztán váratlanul türelmét veszti,
durva kezével, gyengéden

nyúl az akciós sörös dobozhoz,
az sosem csapja be, feledést hoz.
ha elfogyott, elvesz a kosztpénzből,
hiába könyörög, hasztalan kéri,

az asszony kárál, de akkor is megéri.
A kocsma karcos nevetésétől hangos,
csak a ragadós sár cuppogását ne hallja,
ne érezze, soha nem ereszti
a nincstelenek császárának hatalma.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-11 17:23:51
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-11 17:23:51