Szigeti György : Életrajzom

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2810 szerző 36281 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Arany - Kertben
Új maradandokkok

Mórotz Krisztina: Tíz igaz ember
Kántor Zsolt: Plankton
Kosztolányi Mária: végtelen vasárnap
Boris Anita: Újra és újra
Farkas György: ALVÁSGYAKORLAT (ll)
Pálóczi Antal: Száz hét magány
Ötvös Németh Edit: a kór házában 2
Filip Tamás: Mormoljuk együtt
Wesztl Miklós: Pizzafutár (jav.)
Magyar Anita: Halálra kész
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 5 órája
Szilasi Katalin 6 órája
Varga Árpád 7 órája
Tóth Gabriella 7 órája
Kosztolányi Mária 9 órája
Pataki Lili 11 órája
Natalie Danaisz 17 órája
Hepp Béla 18 órája
Vezsenyi Ildikó 19 órája
Tiszai P Imre 21 órája
Wesztl Miklós 1 napja
Boris Anita 1 napja
Petz György 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Bara Anna 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Nagyító 2 napja
Sági Ferenc Dénes 2 napja
Köves István 2 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Jó, ha a vége jó 38 perce
az univerzum szélén 4 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 5 órája
árnyalat 7 órája
Ötvös Németh Edit naplója 8 órája
az utolsó alma 9 órája
nélküled 10 órája
Minimal Planet 10 órája
Seholsincs 11 órája
Hetedíziglen 11 órája
Hogy vagy? 12 órája
Kicsi Ólomkatona 16 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 16 órája
Gyurcsi 18 órája
Játék backstage 18 órája
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szigeti György
Életrajzom

Magyar vagyok, ez az én hazám,
háború előtt szült az anyám,
nem tudhatta, apám elviszik,
világégés lesz, a második.

Az öldöklés bekövetkezett,
a bombázók Debrecen felett
úgy szórták le száz-szám a halált,
az állomás romtengerré vált.

Apám munkaszolgálatos volt,
"hazafias vizsgáján" botolt,
fegyvere egy jó nagy szívlapát,
azzal védhette csak a hazát.

Itt hagyott két fiúgyermeket,
mert még egy testvérem született,
drága jó anyánk velünk maradt
füstös, kormos magyar ég alatt.

Apánk USA fogságba esett,
két év múlva haza jöhetett,
addig nem volt híre-hamva sem,
reménykedtünk; egyszer majd üzen.

Végre megjött, munkát nem kapott,
Amerika egy "foltot" hagyott
rajta; nem szovjet hadifogoly
talált haza a háborúból.

Negyvenkilencben a Vagongyár
munkát adott, ne éhezzünk már,
negyvenhétben fiú született,
így ötfősre felemelkedett,

koldusbotra jutott a család,
még sem hagyta ajkunk semmi vád,
sok volt akkor a magyar szegény,
pincelakás és a vak remény

együtt pislogott a föld alatt,
néha jutott csak egy-egy falat.
Így nőttünk fel, mint olyan sokan,
magyar honban, búsan, boldogan.

Magyar vagyok, ez az én hazám,
forradalom éhezés után
következett, Debrecenben is,
írtam róla máshol, szépet is.

Jó apám, a művelt proletár
szeptemberben mondta, vége már,
véget ér az éhezés kora,
forradalom, isten ostora

robban ki fiam, nemsokára,
és számítunk Amerikára,
segít, hogy győzzünk most az egyszer,
módosabb lesz sok szegény ember.

És nem is sokára ezután,
október huszonharmadikán,
ezerkilencszázötvenhatban
forradalmár lett, gondolatban,

ha nem is tettleg minden magyar,
mondta, munkát, kenyeret akar,
az oroszok menjenek haza,
valóság lett apám igaza.

Alig tartott tizennégy napig.
Vége lett, a forradalmait
elvesztette mindig ez a nép,
valótlanná vált a csodaszép.

A régi-új urak szemében
nem voltam kedvenc, "tűrt" is éppen,
s rájöttek, használható vagyok -,
megszaporodtak a csillagok

                                                                                                                                                                                                         rég elhasznált, civil ruhámon,
párttag lettem egy délutánon,
funkciókkal is kedveskedett
a vezető pártgyülekezet.

Azt hiszem, hogy ezek az évek
tettek felnőtté, mert a lélek
bennem lassan már keményedett,
megházasodtam, és vége lett

a tétova igyekezetnek,
megnyugodtam, mert szerettek,
körülvett gyönyörű családom,
megoldást kellett kitalálnom,

merre tovább, és merre, hogyan,
csak most kezdtem élni boldogan,
felelőssé vált az életem,
szüleim után lettek nekem,

akikre már csak én vigyáztam,
Tiszavasváriban találtam
új munkahelyet szép lakással,
azóta itt kelt a madárdal.

Ennek éppen negyvenhat éve,
életemnek több, mint felére
itt találtam, viszontagságok,
szép emlékek, jobb lét, hiányok,

győzelem halálos kór fölött,
ez mind enyém volt, mely ideköt.
Immár tiszavasvári lakos
vagyok véglegesen, bizonyos,

hogy itt talál majd rám a halál,
ha engem keresve körbejár
e hazának szegleteiben,
itt temetnek el, azt hiszem.

2015. február 8.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-09 00:02:40
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-09 09:12:51


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-06-05 10:21 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-06-20 04:20   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-06-20 00:21   Napló: az univerzum szélén
2019-06-20 00:16   Napló: az univerzum szélén
2019-06-19 23:16   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2019-06-19 23:14   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-06-19 23:10   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2019-06-19 22:30   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2019-06-19 21:57   új fórumbejegyzés: Varga Árpád
2019-06-19 21:29   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2019-06-19 21:27   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella