Szigeti György : Életrajzom

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38692 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Veres Mária: pillanat
Tamási József: 2023
Zsigmond Eszter: Gondolatok
Vadas Tibor: Fekete koszorú
Vadas Tibor: Ütemre és dalra
Vadas Tibor: Kérdések dísztelen
Albert Zsolt: Éjszakai páncél
Tóth János Janus: pillanatok
Tóth János Janus: Hol az Isten?
Tóth János Janus: Szeptember
FRISS FÓRUMOK

Cservinka Dávid 3 órája
Bátai Tibor 4 órája
Filip Tamás 5 órája
Egry Artúr 14 órája
Duma György 15 órája
Gyors & Gyilkos 1 napja
Valyon László 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Csombor Blanka 4 napja
Tóth János Janus 4 napja
Szilasi Katalin 5 napja
Karaffa Gyula 5 napja
Tóth Gabriella 6 napja
Vadas Tibor 6 napja
Kiss-Teleki Rita 6 napja
Tamási József 6 napja
Zsigmond Eszter 9 napja
Farkas György 10 napja
Mórotz Krisztina 11 napja
Szakállas Zsolt 19 napja
FRISS NAPLÓK

 szilvakék 4 órája
történések 9 órája
Bátai Tibor 10 órája
Hetedíziglen 11 órája
Janus naplója 15 órája
A vádlottak padján 19 órája
DOKK estek 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
négysorosok 1 napja
Minimal Planet 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
az univerzum szélén 2 napja
A fény nem publikus 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szigeti György
Életrajzom

Magyar vagyok, ez az én hazám,
háború előtt szült az anyám,
nem tudhatta, apám elviszik,
világégés lesz, a második.

Az öldöklés bekövetkezett,
a bombázók Debrecen felett
úgy szórták le száz-szám a halált,
az állomás romtengerré vált.

Apám munkaszolgálatos volt,
"hazafias vizsgáján" botolt,
fegyvere egy jó nagy szívlapát,
azzal védhette csak a hazát.

Itt hagyott két fiúgyermeket,
mert még egy testvérem született,
drága jó anyánk velünk maradt
füstös, kormos magyar ég alatt.

Apánk USA fogságba esett,
két év múlva haza jöhetett,
addig nem volt híre-hamva sem,
reménykedtünk; egyszer majd üzen.

Végre megjött, munkát nem kapott,
Amerika egy "foltot" hagyott
rajta; nem szovjet hadifogoly
talált haza a háborúból.

Negyvenkilencben a Vagongyár
munkát adott, ne éhezzünk már,
negyvenhétben fiú született,
így ötfősre felemelkedett,

koldusbotra jutott a család,
még sem hagyta ajkunk semmi vád,
sok volt akkor a magyar szegény,
pincelakás és a vak remény

együtt pislogott a föld alatt,
néha jutott csak egy-egy falat.
Így nőttünk fel, mint olyan sokan,
magyar honban, búsan, boldogan.

Magyar vagyok, ez az én hazám,
forradalom éhezés után
következett, Debrecenben is,
írtam róla máshol, szépet is.

Jó apám, a művelt proletár
szeptemberben mondta, vége már,
véget ér az éhezés kora,
forradalom, isten ostora

robban ki fiam, nemsokára,
és számítunk Amerikára,
segít, hogy győzzünk most az egyszer,
módosabb lesz sok szegény ember.

És nem is sokára ezután,
október huszonharmadikán,
ezerkilencszázötvenhatban
forradalmár lett, gondolatban,

ha nem is tettleg minden magyar,
mondta, munkát, kenyeret akar,
az oroszok menjenek haza,
valóság lett apám igaza.

Alig tartott tizennégy napig.
Vége lett, a forradalmait
elvesztette mindig ez a nép,
valótlanná vált a csodaszép.

A régi-új urak szemében
nem voltam kedvenc, "tűrt" is éppen,
s rájöttek, használható vagyok -,
megszaporodtak a csillagok

                                                                                                                                                                                                         rég elhasznált, civil ruhámon,
párttag lettem egy délutánon,
funkciókkal is kedveskedett
a vezető pártgyülekezet.

Azt hiszem, hogy ezek az évek
tettek felnőtté, mert a lélek
bennem lassan már keményedett,
megházasodtam, és vége lett

a tétova igyekezetnek,
megnyugodtam, mert szerettek,
körülvett gyönyörű családom,
megoldást kellett kitalálnom,

merre tovább, és merre, hogyan,
csak most kezdtem élni boldogan,
felelőssé vált az életem,
szüleim után lettek nekem,

akikre már csak én vigyáztam,
Tiszavasváriban találtam
új munkahelyet szép lakással,
azóta itt kelt a madárdal.

Ennek éppen negyvenhat éve,
életemnek több, mint felére
itt találtam, viszontagságok,
szép emlékek, jobb lét, hiányok,

győzelem halálos kór fölött,
ez mind enyém volt, mely ideköt.
Immár tiszavasvári lakos
vagyok véglegesen, bizonyos,

hogy itt talál majd rám a halál,
ha engem keresve körbejár
e hazának szegleteiben,
itt temetnek el, azt hiszem.

2015. február 8.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-09 00:02:40
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-09 09:12:51


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-19 00:11   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-03-18 23:23   Napló: szilvakék
2024-03-18 22:51   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2024-03-18 22:32   Új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2024-03-18 22:26   Új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2024-03-18 22:15   Új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-03-18 21:21       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janus Hervadó kokárda
2024-03-18 18:12   Napló: történések
2024-03-18 16:55   Napló: Bátai Tibor
2024-03-18 15:44   Napló: történések