Szigeti György : Életrajzom


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 2 perce
Bátai Tibor 1 órája
Tímea Lantos 1 órája
Serfőző Attila 3 órája
Bara Anna 3 órája
Szilasi Katalin 4 órája
Gyurcsi - Zalán György 5 órája
Szakállas Zsolt 5 órája
Duma György 7 órája
Misinszki Hanna 7 órája
Kosztolányi Mária 7 órája
Vadas Tibor 7 órája
Albert Zsolt 8 órája
Ötvös Németh Edit 9 órája
Pataki Lili 9 órája
Filip Tamás 16 órája
DOKK_FAQ 18 órája
Tamási József 20 órája
Paál Marcell 21 órája
Metz Olga Sára 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Sin 6 perce
Conquistadores 25 perce
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 órája
Metz-Művek 1 órája
Hetedíziglen 4 órája
Bátai Tibor 17 órája
Minimal Planet 18 órája
az univerzum szélén 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
Baltazar 2 napja
Bara 2 napja
különc 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szigeti György
Életrajzom

Magyar vagyok, ez az én hazám,
háború előtt szült az anyám,
nem tudhatta, apám elviszik,
világégés lesz, a második.

Az öldöklés bekövetkezett,
a bombázók Debrecen felett
úgy szórták le száz-szám a halált,
az állomás romtengerré vált.

Apám munkaszolgálatos volt,
"hazafias vizsgáján" botolt,
fegyvere egy jó nagy szívlapát,
azzal védhette csak a hazát.

Itt hagyott két fiúgyermeket,
mert még egy testvérem született,
drága jó anyánk velünk maradt
füstös, kormos magyar ég alatt.

Apánk USA fogságba esett,
két év múlva haza jöhetett,
addig nem volt híre-hamva sem,
reménykedtünk; egyszer majd üzen.

Végre megjött, munkát nem kapott,
Amerika egy "foltot" hagyott
rajta; nem szovjet hadifogoly
talált haza a háborúból.

Negyvenkilencben a Vagongyár
munkát adott, ne éhezzünk már,
negyvenhétben fiú született,
így ötfősre felemelkedett,

koldusbotra jutott a család,
még sem hagyta ajkunk semmi vád,
sok volt akkor a magyar szegény,
pincelakás és a vak remény

együtt pislogott a föld alatt,
néha jutott csak egy-egy falat.
Így nőttünk fel, mint olyan sokan,
magyar honban, búsan, boldogan.

Magyar vagyok, ez az én hazám,
forradalom éhezés után
következett, Debrecenben is,
írtam róla máshol, szépet is.

Jó apám, a művelt proletár
szeptemberben mondta, vége már,
véget ér az éhezés kora,
forradalom, isten ostora

robban ki fiam, nemsokára,
és számítunk Amerikára,
segít, hogy győzzünk most az egyszer,
módosabb lesz sok szegény ember.

És nem is sokára ezután,
október huszonharmadikán,
ezerkilencszázötvenhatban
forradalmár lett, gondolatban,

ha nem is tettleg minden magyar,
mondta, munkát, kenyeret akar,
az oroszok menjenek haza,
valóság lett apám igaza.

Alig tartott tizennégy napig.
Vége lett, a forradalmait
elvesztette mindig ez a nép,
valótlanná vált a csodaszép.

A régi-új urak szemében
nem voltam kedvenc, "tűrt" is éppen,
s rájöttek, használható vagyok -,
megszaporodtak a csillagok

                                                                                                                                                                                                         rég elhasznált, civil ruhámon,
párttag lettem egy délutánon,
funkciókkal is kedveskedett
a vezető pártgyülekezet.

Azt hiszem, hogy ezek az évek
tettek felnőtté, mert a lélek
bennem lassan már keményedett,
megházasodtam, és vége lett

a tétova igyekezetnek,
megnyugodtam, mert szerettek,
körülvett gyönyörű családom,
megoldást kellett kitalálnom,

merre tovább, és merre, hogyan,
csak most kezdtem élni boldogan,
felelőssé vált az életem,
szüleim után lettek nekem,

akikre már csak én vigyáztam,
Tiszavasváriban találtam
új munkahelyet szép lakással,
azóta itt kelt a madárdal.

Ennek éppen negyvenhat éve,
életemnek több, mint felére
itt találtam, viszontagságok,
szép emlékek, jobb lét, hiányok,

győzelem halálos kór fölött,
ez mind enyém volt, mely ideköt.
Immár tiszavasvári lakos
vagyok véglegesen, bizonyos,

hogy itt talál majd rám a halál,
ha engem keresve körbejár
e hazának szegleteiben,
itt temetnek el, azt hiszem.

2015. február 8.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-02-09 00:02:40
Utolsó módosítás ideje: 2015-02-09 09:12:51


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-03 17:18   Napló: Sin
2025-07-03 16:59   Napló: Conquistadores
2025-07-03 16:37   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-03 16:37   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-03 16:32   Napló: Sin
2025-07-03 16:09   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2025-07-03 15:48   Napló: Metz-Művek
2025-07-03 15:42   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-03 15:37   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-07-03 15:27   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos