Időnként kétségbe esem


Időnként kétségbe esem,
sötétedik a fellegem,
nyilall a testem valahol,
egy kutya nem messze csahol,
vagy éppen arra gondolok,
hogy hetvenöt éves vagyok,
emlékeim világosak,
hanyagolom a harcokat,
nem ütök vissza senkinek,
legtöbbször már nincs is kinek.
Már nem dohányzom, nincs borom,

szaporodik a fájdalom,
egyre többször van kevesebb,
a nyár hűvös, a tél meleg,
lopakodva fogy az idő,
benépesül a temető,
mire a fakopáncs kopog,
a zöld tűz ott is fellobog.

2015. január 27.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-01-27 09:07:00
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-27 09:07:00