Estefelé

Estefelé


Úgy nő a nyomor, mint az árnyék
rohanó, jégderes délután,
a napkorong mutatós fényes tányér
benne semmi, az is csak uzsorán.

Kúszik az árnyék tövisen, éles kavicson
teste  gyötört, megnyúlt  óriás,
és mikor vérét issza már az alkony,
felüti fejét,  kitör üvöltve a lázadás!

Feketébe olvad, tombol a szörnyűség
az éhség mindent mar, szakít vakon,
gyilkossá lesz a szelíd gyönge  bárány,
s bitófák árnyéka nyög a hajnali falon!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-01-23 15:32:42
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-23 15:32:42