Körömdarabkák
a fűben, az ég alá
temettek élve,
átjárják testemet a
Nap gilisztái,
csókjaidat beissza
a bőröm, vérem
tisztára mossa, de nem
fárad a szívem-
pumpálja szerelmedet.
Bár egy sóhajtás
s tüdőm apró gyöngyei
szétpattogzanak,
s holtak ruháit hordom
(karcsúsítanak),
szemeim még nyitva és
a tekintetem
terajtad pihen.
