Nem váratlan elkerülhetetlen


Semmilyen varázslat nem volt abban,
hogy kilencszáznegyvenben születtem,
már háborúban állt Európa,
öltek precízen, sikeresebben.

Nem tudhattam, hogy ez a világ nem
az újszülöttek nagy játszótere,
gyanútlanul sírtam fel, amikor
érkezésemkor katonazene

és bombavijjogás köszönthetett,
úgy készültem élni, mint más soha,
ambícióimra nem emlékszem,
mert üres volt az isten homloka.

Születésem után elragadta
apámat tőlünk a nagy gyilkolás,
ásóval vitték el megvédeni
a hazát; tőle biztosabb, ha ás

lövészárkot a győzedelmesen
visszavonuló csapatok előtt,
megnyugtatta az ország urait,
ha megbízhatatlan sohase lőtt.

Megszülettem, előttem az élet
szegénységgel, megaláztatással
érlelte bennem a bús dalokat,
nem röpködött köröttem az angyal,

diszkréten tudott csak vigyázni rám,
korán, sokszor belebetegedtem,
a végzet nem annyira váratlan,
mint amilyen elkerülhetetlen.

2014. december 6.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-12-06 04:33:44
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-06 04:33:44