jaj, mi lesz velem?

hideg kőlapok, avar, bokor, tölgy.
én nem siratom a halottakat.
nem is nevetek, csak úgy épp vagyok
érzések nélkül, bágyadt-hallgatag.

értetlenül állok sírkövek között:
számomra megmagyarázhatatlan,
ahogy e lidérces cirkuszsereg
áldozatával félelmet takar.

mély bűntudat és önkárhoztatás
láncain csorog az alélt tömeg.
színlel, virágból épít magának
bástyát, szorongva tagad örömet.

mea culpázik, szeretetálarcban
tolong, ámítja a többieket.
csokrokkal, gyertyákkal győzködve jön,
és tódít, hogy mennyire szeretett.

sötétben pompázik az illúzió,
nagyfejű virág bólint mécsesen.
míg lelket marcangol a szörny érzés:
jaj, mi lesz velem, mi lesz, istenem?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-28 09:54:23
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-28 10:32:35