Egyszer majd
Tudom, egyszer jégbe dermednek a nyarak,
én ülök majd a vén diófám alatt,
és hiába rakom égig a tüzet,
nem melegít már - rám
örök fagy, ami vár.
Tudom, egyszer elhallgatnak a szavak,
én olvasom a törött mondatokat,
hiába a sok szép üzenet,
kihűl a szívem – már
nem dobog – megáll.
Egyszer apró csillag hullik a földre,
én egy pici fát ültetek a helyére,
hiszem, semmi nem volt hiába,
ott leszel velem – és én
megbújok karodba'.
Nem érdekel a folytatás, lehet vihar,
villám az égből, jég a zöldbe mar,
fekete vászon naplemente,
én egy kicsiny fát ölelek - védem,
ágaiddal karolsz - ott leszel velem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-10-15 17:51:41
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-15 18:46:59