Én, a hitetlen




A fegyvert nem az Isten, az ember fogja,
láttál-e már istent, húst fűzni szuronyra,
repülőgépen mely a városra a bombát szórta,
mondd meg, ha tudod, mely isten volt a pilóta?
Nem a hit az, mely a vallást háborúba küldi,
nem a hit, ki a családot vérebekkel űzi,
az ember, a pénze, és a hatalomvágya,
ezek miatt leszel TE, a vallás katonája.
Higgy Istenben, higgy magadban,
de ne, ne fürödj a hazug szavakban,
mondja azt akár pap vagy rabbi,
hagyd  a másik embert hinni, élni, halni!
Higgy, de ne balgán, s vakon
láss túl áhítaton és a falakon,
bólints ha igen, de soha ne a nemre,
az igazság ott van, benn a te szívedbe,
és ne hagyd, hogy mások vélt  igazsága
rátelepedjen szívedre és a dobogásra!
Én tanítlak hinni, én a hitetlen,
nincsen imám, nincsen imakeresztem,
csak élek, de úgy mintha hitem volna,
mintha én lennék a leghűségesebb szolga.
Ki tenni akar, hagyom, hagy tegyen,
ki csak henyél s ül a földön, ha neki jó, úgy legyen,
kinek háza van s oly nagy, hogy eltéved benne,
nem irigylem, mert ki tudja, hogy neki szerencse,
vagy épp egy súlyos gyötrő  átok,
de ingem oda adom, ha leszakad ruhátok.
Szeretek, úgy ahogy kevesen talán,
de nem keresem helyem az Úr asztalán,
mert én vagyok a hitelen, ki téged tanít hinni,
bár tudnám a kereszted, a te kereszted vinni!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-30 21:48:14
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-30 21:48:14