Utolsó dobás


Bedobtad a törölközőt kurvára eleged van.
Nem vagy kisegítve velem édes csillagom.
Vigasztaljalak meg viharos csók záporral.
Mintha én is elhinném az élet szépségét,
valahogy lemorzsolódunk szép csendben.
Mikor szemfedő kerül rám lehet megsiratsz.
Miért hagytál el engem bassza meg így szar!
Ha a saját károdból nem az enyémből tanulj.
Hülyének nézel mert nem vergődök folyton.
Értelmetlenül érdemtelenül valami szarért.
Tudod kedves én is meglepődök még néha.
Megkímélhetnéd az idegzetemet magadtól.
Veled vitázni olyan mintha lóval sakkoznék.
Anyám sose kábított szép szöveggel az életről.
Lehet téged igen ezért sajnállak nézd el nekem.
Gyere fel hozzám meghívlak ma egy forró kávéra.
Beérnéd egy rossz dugással is kicsik az igényeid,
a hozott kotonokat megtöltjük majd  hideg vízzel,
jól nevelten kibasszuk az összeset a nyitott ablakon.
Elképzeljük ahogy a gondunk kifolyik majd az útra,
beszennyezzük környezetünket a hülyeségünkkel.
Otromba tréfáinkon röhögünk te álló brokival leülsz,
lassan felolvadok akár a csirkecomb kint a hűtőben.
Bambán bámuljuk egymást mit is akartunk mi igazán?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-24 14:44:29
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-24 14:44:29