Külön Jeremiásnak
Nem ültem a nevetgélők között
hatalmad miatt egyedül maradtam.
Rossz tanácsadókat elkerültem:
hamis prófétákat, békepapokat.
Mégis szüntelenné lett fájdalmam
szerelmed, mint csalóka patak
felizzik még csontjaimban,
de eltűnik egy szempillantás alatt.
S Te, mint ólálkodó medve
körül kerítesz unos-untalan,
hallatod velem sokak rágalmát
kik letörni szándékozzák célomat.
Lépéseim figyelik kígyószemekkel
szívük utálatosságaik szerint jár,
szavaid szerelmes énekként dalolják
nem bánkódnak leányaid romlásán.
S lettem gúnydalukká szájukban
céltáblája konok szavaiknak,
szívem untalan búsítják, sebeit
foltozom tüzes nyilaiknak.
Majd így szólsz:"Figyelj, Jeremiás!
ha megtérsz, én is hozzád térek.
Elválasztod a jót a hitványtól
és lépéseid nem ingadoznak,
Akkor teszlek erős ércbástyává
te nem félsz kimondani szavaimat,
megmutatom nekik hatalmam jobbját,
s követnek téged az én ZÁSZLÓM alatt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-08-08 13:09:53
Utolsó módosítás ideje: 2015-07-30 14:27:14