Akárhogy szeretném elhessegetni
Akárhogy szeretném elhessegetni,
elém tolul a végső gondolat;
mi akartuk, tudtuk egymást szeretni,
s a bizonyosságból kétség maradt:
hogyan lehet majd egymás nélkül élni,
egy közösen küzdött élet után,
aki a szenvedést legjobban féli,
egyedül marad, mint levél a fán
az ember, nagyon sok évtizedével,
s nézheti majd az ismerős falat,
ha főzött, akkor egyedül ebédel,
s utána ő lesz, aki mosogat.
De mindenféle tréfát félretéve,
mi lesz velünk, ha meghal egyikőnk,
valószínű, hogy akkor vesszük észre;
ketten voltunk, de egy volt az időnk.
2014. augusztus 4.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-08-04 09:45:45
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-04 09:56:57
