beszél a csend szava előttem
némaságod, mi ideölte
mégis csupa lárma a fejem
zajongsz, te zajongsz idebenn
csukott szájad ordít, kiabál
ez a magamra hagyott magány
ráncokat rajzol az arcomra
gyöngyöket a halántékomra
hallom, a szívem hogy kalapál
leng, felkapja egy angyalszárny
ő, vagy az idő bebalzsamoz
fárad, halkul, egy hang motoz
