(Egy test margójára)
csak egy gyomorfal
választ el a savtól
aztán lassan feloldódnak
a belső szerveim.
*
már az sem nyugtat
hogy szélhámos vagyok
ahogy mindig újrarajzolom
egy test körvonalait.
elöntött minden terület.
nem kapaszkodom.
*
ki kellet volna jelölnöm
a határokat kihúzni
a kerítést merülőaknákat
telepíteni. mégis
mint egy táborozáskor.
a sátrat nem én
rakom össze.
melléd fekszem
a takaró alá
mint aki csak
melegít de közben
nyitva van a szemem.
*
öntudatlanul kapkodok utánad
mint az öngyilkosok
telefon után
egy tárcsahangért.
aztán úgyis csak a szégyen.
villamossínek pillanatnyi csöndje
végzetes baleset előtt
és után.
***
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.